Balogh Eszter
E-mail: bukkaljai@gmail.com, Tel.: (36) 20 327 6607

Olvasnivaló

Mire jó az erdélyi kopó

(Forrás: a Kutya, 1977/10 szám)

Az a szerencse ért, hogy 10 éven át gazdája voltam egy kopó szukának abban az időben, mikor ez a fajta hazánkban még jószerével ismeretlen volt, így talán tudok néhány felvilágosítással szolgálni.Szukámaít 1940-ben szereztem, amikor a háború alatt Erdélybe kerültem. Egyik állomáson tettem szert útközben kutyámra, amelyik a Borgói hegység egyik hágójában barakktáborunk őrzője lett. Első tapasztalatom tehát házőrző hajlamával kapcsolatos. Kiváló őr volt. Azon a vidéken az "idegenek" a hegyi favágók voltak, akiket a fenyődeszka és a barakkjukban égő tűz füstjének szagáról különböztetett meg. Ezeket kíméletlenül megtámadta. Budapestre hazatérve, lakásunknak is kiváló őrzője lett. Vendégeink, apám ügyfelei nyugodtan járhattak, oda sem figyelt, de gyanús idegeneket megállított. Eközben, sajnos, kiváló szagemlékezetéről is meggyőződhettem. Akin fenyődeszka vagy füst szagát megérezte, azt élete végéig megtámadta. Néha derültséget keltett, de többször került súrlódásba és pénzbe, ha az utcán idegen emberek ruháját letépte. Ilyenkor megkérdeztem; "Bocsánat ön asztalos vagy kéményseprő?" Csak egyszer tévedtem: az illető ács volt.


1. ábra
Volt egy másik, alapjában jó tulajdonsága, ami szintén sokszor hozott nehéz helyzetbe: imádta a kisgyermekeket. Ha nem figyeltem eléggé, idegen gyerekkocsikba mászott be, hogy az apróságokat összenyalja. Ennek persze nem minden anyuka örült.

1941-ben meggyozodtem arról, hogy kutyám teljesen egyéni és igen hatásos személyvédo módszerrel rendelkezik, noha erre senki nem tanította. Ebben az évben kezdodött meg Budapest bombázása és ezzel a légvédelmi elsötétítés. Lakásom környékén a közbiztonság enyhén szólva rossz volt, esténként napirenden voltak a rablótámadások. Nem tudtam, lesz-e értelme, de bízva a "pszichológiai hatásban" sötétedés után kutyával jártam. Az elso támadási kísérletkor magam lepodtem meg a legjobban. Kutyám bal lábam mellol keresztbe elém ugrott, elkapta a támadó bal bokáját és azt hátraugorva nekirántotta jobb lábának. A támadó hanyatt esett, kutyám pedig azonnal elkapta a torkát. Nem harapott, csak fogta. Mindez 1 másodpercen belül történt. Hogy nem volt véletlen, arról két nap múlva meggyozodhettem, amikor a jelenet pontosan megismétlodött. Attól kezdve a környék vagányai messze elkerültek.

Kopóm intelligenciájáról és önállóságáról igen nehéz idokben gyozodhettem meg. 1944oszén, a nyilaskeresztes hatalomátvétel után úgy döntöttem, magam részérol befejezem a világháborút. Egyszerubben: felcsaptam katonaszökevénynek. Ezután persze a lakásom környékére sem mehettem, sot, ismerve a fasiszta megtorlás módszereit, feleségemet és szüleimet is eltüntettem otthonról. A kutya ottmaradt egyedül. Mindez októberben történt és március lett, mire visszakerültünk. Kutyámat kituno kondícióban találtam! Kiderült a következo: a kutya távozásunk után kiköltözött a lakás elé kitett lábtörlore és egész télen ott "lakott". Azokban az idopontokban, amikor utcára szoktam vinni, lement, elvégezte szükségletét, majd "hazament" a lábtörlore. Délután etetési idejében pedig"napokat evett", mint egy békebeli kosztos diák. Felkereste a szomszédokat, mindennap mást, és enni kért. Ha megszólalt a légiriadó, levonult a lakókkal a pincébe, de nem az óvóhelyre, hanem egy oldalfolyosóba, ahonnan csak a riadót lefújó sziréna hangjára jött elo. Így tartotta fenn magát Budapest ostroma és az azt követo koplalásos, nehéz hónapok alatt, lakásom ajtaja elott. Lehet-e ennél többet várni egy kutyától?


2. ábra

Nos, ez lenne az a fajta, amivel nem tudunk mihez kezdeni? Lehet, hogy sokan elfogultsággal vádolnak. Elismerem: elfogult vagyok. Ez a szuka életem legjobb kutyája volt és úgy hiszen , nem lesz jobb nála.

Nem tudom, fellelhetok-e jó tulajdonságai a fajta minden példányában, vagy az erdélyi kopók különösen szerencsés, kiváló képviseloje volt. Nem tudom, hogy ebbol az intelligens és jóindulatú kutyából mennyit hozott ki az a különlegesen nehéz idoszak? Amelyben együtt élnünk adatott. De meggyozodésem, hogy ezeknek a tulajdonosoknak mérsékeltebb jelenléte is sok mindenre alkalmassá teszi a fajtát. Kopós vadászat ma már nem lehetséges, de kituno orra, fáradhatatlansága, kiváló apport kézsége predesztinálja, hogy társas vadászaton a lott vad keresésére és elhozására használják. Házorzo hajlamát már említettem, azt is, hogy személyvédonek sem megvetendo. Remek szimata és szagmemóriája rendorségi nyomozó munkára is alkalmassá teszi. Meggyozodésem, hogy olyan "hideg" vagy megzavart nyomon, ahol a német juhászkutya orra esetleg már csodöt mond, kiváló teljesítményt nyújthat. Hasonlóképpen alkalmas lehet a vámorségnél, pl. kábítószer felderítésére. Ha a vadászok és foleg rendorségünk felkarolná ennek a magyar fajtának tenyésztését, azt hiszem, mindenki jól járna: a népgazdaság, a bunüldözés - és az erdélyi kopó is!